Interjú Fodor Petra Írónővel

november 10, 2020

Interjú Fodor Petra Írónővel

Behunytam a szemem, a nap végigsimított az arcomon, és elképzeltem, hogy milyen is lehetett itt régen. Így kezdődött.

Fodor Petra 2020 újabb felfedezettje. Első könyve az Egy pillanat bátorság címet kapta, amely az Álomgyár Kiadó gondozásában jelent meg. Eddig megismert írói stílusa, fiatalos és könnyed.

Másolni, továbbadni, sokszorosítani szigorúan TILOS! A képeket szerzői jog védi!

Köszönöm Petra, hogy elfogadtad a felkérést! ☺

Nagyon köszönöm, Loretta, a lehetőséget, a felkérést. Örülök, hogy elolvastad és értékelted a könyvet, hiszen egy kezdő szerző számára nagyon fontosak a visszajelzések. A jó szándékú, őszinte kritikákból nagyon sokat lehet tanulni.

1.  Miért döntöttél az írás mellett?

Gyermekkoromban volt egy időszak, amikor minden vágyam az volt, hogy írónő legyek, és már a regényem címe is megvolt: Álomszép. A történetére már nem emlékszem, arra viszont igen, hogy mint minden tizenéves, én is kerestem önmagam, és szinte hetente változott az, hogy felnőttként hogyan is képzelem el az életemet. Ma már mosolygok rajta, de általános iskola nyolcadik osztályában geológus, pszichológus és fotós is szerettem volna lenni, szakkönyveket olvastam, és csak tanultam, tanultam... Aztán jött a középiskola és vele az új tervek, álmok, ekkor már jogászként terveztem a jövőt. Az egyetemet pedig már mint politológia szakos bölcsész és középiskolai tanár végeztem el. Régóta írok, hisz közel húsz éve újságíróként, szerkesztő-riporterként dolgozom, ami ugyan teljesen más, mint a regényírás, de ez adott egyfajta alapot. Tavaly nyáron kezdtem el novellákat írni, az első olyan élményt, amit mindenképp szerettem volna papírra vetni, egy horvátországi nyaralás ihlette. Egy olyan épületben jártunk, ami egykor az ország legfényűzőbb szállodája volt, aztán a politikai és gazdasági csatározások tönkretették, az enyészetté vált, a vandálok kifosztották. Egyszerre volt megrázó és felemelő az üvegtörmeléken lépkedni a graffitis falak között. Behunytam a szemem, a nap végigsimított az arcomon, és elképzeltem, hogy milyen is lehetett itt régen. Így kezdődött.

2.  Mit jelent számodra az írás?

„Az írás varázslat, éppen annyira az élet vize, mint minden alkotó művészet. A víz ingyen van. Igyanak.” Stephen King gondolata nagy hatással volt rám. Ezzel tudok a legjobban azonosulni, hisz az írás számomra elsősorban alkotás. Mindenkinek szüksége van valamire, amiben kiélheti a kreativitását, amivel örömet tud szerezni másoknak. Nekem az írás ilyen, szeretek bekuckózni a laptopom elé, bekapcsolni egy Zorán-albumot és kikapcsolni a külvilágot. De az egész mit sem ér olvasók nélkül, hálásan köszönök minden véleményt, amit Tőletek kapok. Legyen az akár egy fotó, akár egy értékelés, akár egy virtuális ölelés. Hisz kiállni a nagyvilág elég azért elég félelmetes érzés: mit fogtok szólni, szeretitek-e majd, amit csinálok? Bízom benne, hogy napról napra egyre jobb leszek, sok tanulás vár még rám, terveim szerint életem végéig. :) Szeretnék az Olvasóimnak kellemes perceket, órákat, napokat szerezni, hogy olvasás közben kikapcsolódjanak, maguk mögött tudják hagyni problémáikat, töltekezzenek. Szeretnék nyomot hagyni az emberekben, nem csak a regénnyel, hanem a facebook-oldalamon közölt történeteimmel is. Bízom abban, hogy a karácsonyfák alatt sok-sok Egy pillanat bátorság várja majd a Szentestét. Az ajándékozottak pedig csillogó szemmel tépik majd le a színes szalagot és amikor megfosztják a csomagot a díszes papírtól, örülnek majd a tartalmának, és alig várják, hogy végre elkezdhessék olvasni a két lány történetét.

3. Régi álmod volt, vagy hirtelen vágtál bele az írásba?

Régi álmom volt, vagyis ha helyesen szeretném megfogalmazni, akkor: régen nagy álmom volt, hogy írjak, aztán ez jó pár évre a háttérbe szorult.

4.  Mesélnél kicsit a karakterekről? Mintáztad valakiről/valakikről?

Dóra és Abby a két főszereplő, két huszonéves lány, akik kreatív írást tanulnak egy angol kisváros egyetemén. Dóra zárkózott típus, nehezen barátkozik és mindent alaposan megtervez. Abby pedig szinte az ő ellentéte, hisz spontán éli a mindennapjait. Azt szerettem volna, ha élesen elválik kettejük személyisége, és emellett nem érzi majd azt az olvasó, hogy egysíkúak lennének. Remélem, hogy sikerült. Dórának kifelé, Abbynek pedig befelé kell fordulnia, így kerülnek mindketten a saját középpontjukba. Ezt a jellemfejlődést szerettem volna úgy bemutatni, hogy közben azért a két lány és a többi szereplő mindennapjaiba, az őket körülvevő világba is bepillanthatunk. Valahol minden karakterben benne van az én személyiségem, legfőképp Dórával tudnak azonosítani azok, akik közelebbről ismernek. Viszont sem őt, sem más karaktert nem valós személyről mintáztam, bár nyilván vannak olyan személyiségjegyek, melyek alapján sokan magukra ismernek.

5. Biztosan vannak terveid a jövőre nézve, megosztod velünk?

Van egy nagyon különleges, szintén hozzám közel álló gondolat, eszerint: aki nem elég bátor, hogy elkezdje, az már be is fejezte. Az első lépéseket én már megtettem. A munka mellett most újra egyetemre járok, kiadói szerkesztőnek tanulok, tizenhét év után hihetetlenül jó érzés újra az iskolapadban ülni. Persze csak képletesen, hisz jelenleg online zajlanak az órák a kialakult járványügyi helyzet miatt. Januárban pedig egy újabb iskola diákja leszek, az itt tanultakat az írás során tudom majd hasznosítani. Ezzel pedig már azt is elárultam, hogy folytatom az írást, úgyhogy biztosan találkoztok még Fodor Petra-regénnyel a könyvesboltok polcain. Addig is, a facebook-oldalamon rendszeresen megosztom novelláimat, fogadjátok szeretettel, ha szükségetek van egy kis bátorításra, egy-egy szép gondolatra, történetre, egy pár könnycseppre, sok nevetésre, egy kis szünetre, kikapcsolódásra, olvassátok. :)

6. Volt olyan személy, aki inspirált abban, hogy írj?

Nagyon sokat olvasok kortárs magyar szerzőktől és valahol mindannyian inspiráltak, hiszen olyan fantasztikus dolgok születnek általuk, ami igen motiváló egy kezdő író számára. Talán az elmúlt negyven évemben megélt élmények, érzések mindegyike is kellett ahhoz, hogy elkezdjek írni. Nemrég egyébként vissza kellett keresnem valamit a nővéremmel folytatott online beszélgetésből és ha jól emlékszem, akkor 2017 decemberénél találtam meg azt az adatot, amire szükségem volt, és még valamit, amit ő írt: Mikor kezded már el írni a regényedet? Érdekes, nem igaz? A szüleim, barátaim is motiváltak, és szinte minden olyan élményt elraktároztam, ami az elmúlt majd húsz évben az írással kapcsolatban ért, ezekből táplálkoztam. A legfontosabb ember, aki nélkül nem született volna meg az Egy pillanat bátorság, a vőlegényem, Laci. Ő elég kitartó volt, amikor szóba került az írás, a külső nyomás mellett persze már belülről is feszített a gondolat. Így egy szép őszi napon belevágtam. Nem bántam meg, remélem ő sem, hisz azért egy megszokott, egyébként is zsúfolt napirendbe beilleszteni az írást, lemondásokkal is jár. Ő volt az első, aki elolvasta a regényt és azóta is mindent elsőként neki mutatok meg. Nyilván elfogult, de mindig mosolyog a szeme, amikor olvassa a soraimat. A Tőletek kapott sok-sok szeretet is visz előre, néha alig tudom befogadni ezt a rengeteg pozitív energiát.

7.  A regény valós helyszínén jártál?

A regény eseményei jórészt Angliában játszódnak egy képzeletbeli kisváros, Whiteford egyetemén. Többször is jártam már a szigetországban, hiszen a nővérem ott él. Egy-két napra, vagy egy-két hétre már többször is meglátogattam. Ha időnk úgy engedte, nem csak Londonban nézelődtünk, szívesen utaztunk a fővárostól távolabb eső vidékekre is.

8. Mindenképp saját névvel szeretted volna kiadatni, vagy felmerült az álnév kérdése is?

Nem gondolkodtam írói álnéven, megértem azt, ha valaki szeretné különválasztani a magánéletét és az írói munkásságát ily módon is. Ha úgy vesszük, akkor voltaképp a Fodor Petra is írói név, hisz eredetileg Petronella a keresztnevem, bár senki nem szólít így.

9. Dóra és Abby karaktere írás közben alakult ki vagy előre megtervezted, hogy milyenek lesznek?

A kérdés megválaszolásához elő kellett vennem a titkos füzetemet. Mielőtt elkezdtem írni, ebbe a füzetbe jegyzeteltem, ide firkáltam a gondolataimat, sőt, még borítóterveket is rajzolgattam. Lehet, hogy kicsit rendezettebb is lehetne a tartalom, hisz most összefüggéstelennek tűnő szavakból és félmondatokból áll, de a lényeg, hogy a válasz: részben. A füzetben az egyik oldalra felírtam, hogy Dóra, a másikra pedig Abby neve került, aztán ahogy haladtam az írással, egyre több minden került ezekre az oldalakra, ami most már keszekuszának tűnik, de akkor teljesen logikus volt. Elképzeltem őket, természetesen, a kinézetüket, az alapvető tulajdonságaikat, a vágyaikat, de a személyiségük az írás közben bontakozott ki. Olyasmi ez, mint amikor találkozol valakivel, akiről nem sok mindent tudsz, aztán szép lassan megismered. Így ismertem meg én is a szereplőimet, írás közben.