Chiara - Repülj, szitakötő!

 Szia, kedves olvasó(m)!

Chiara írónő nemrég megjelent könyvéről hoztam értékelőt. Ez volt az első könyv, amit olvastam tőle, amit ebben képvisel stílus, az tetszett. Versek vegyülnek a regényben, titkok, hazugságok, és a rejtélyes halál.. mely Laurát egyáltalán nem hagyja nyugodni. 

Fülszöveg:

A ​SZERELEM MINDIG ELÉG?

A huszonhárom éves Laura írországi tanulmányait félbeszakítva érkezik haza a húga temetésére. Karina tizenhét évesen vesztette életét, egy esős novemberi délután a város legendás Ördög-hasadékába zuhant. Minden jel arra mutat, hogy a halála baleset volt.

Amikor azonban Laura szembesül vele, hogy közel sem ismerte olyan jól Karinát, mint hitte, nyomozni kezd. Mit keresett a húga esőben az Ördög-hasadéknál? Hogy zuhanhatott le, mikor mindannyian tudják, hova ne lépjenek? Miért mondta azt az apjuk, hogy Karina megölte magát?

Laura egyetlen támasza a legjobb barátja, Máté, aki iránt nem várt érzések ébrednek benne. Attól tart, hogy mindez megmérgezheti a barátságukat, így miközben Karina verseit felfejtve igyekeznek kideríteni, mi is történt, Laura mindent megtesz azért, hogy elnyomja magában az egyre erősebben tomboló vágyat.

De megbirkózhat-e egyszerre a gyásszal és a szerelemmel, a bűntudattal és a szenvedéllyel, valamint a világát felforgató titkokkal? Elárulhatják-e a versek, hogyan halt meg Karina? Mi az ára a hazugságoknak?

MERÉSZ ÉS FELKAVARÓ TÖRTÉNET AZ IGAZSÁG KERESÉSÉRŐL, A TESTVÉRI SZERETETRŐL ÉS A SZERELEM EREJÉRŐL.

Karina és Laura látszólag nagyon jó testvérek, mindig mindent meg tudnak beszélni egymással, nincsenek titkok, tabuk. Laura így gondolja, mindaddig amíg el nem kezd nyomozni, hogy a húga, aki sosem panaszkodott s nem is volt szomorú, miért lett volna öngyilkos? Igazak a hírek, hogy Karina önmaga akart véget vetni az életének vagy volt valaki a háttérben aki minden szálat mozgatott? 

A lány hazautazik húga temetésére, olyan családban nevelkedett ahol tilos kifejezni a valódi érzelmeket, túl kimért és a légkör is frusztráló számára. Laura valódi énjét csak Máté ismeri igazán és vele szemben mer ő is önmaga lenni. Az anyja nem nézi jó szemmel -később pedig már az apja sem-, hogy ennyi időt tölt a lányuk Máté társaságában. A fiú 14 évvel idősebb a lánynál, "felnőtt fejjel" megkérdőjelezhető, hogy hogy lehet így igaz barátság köztük. És bizony már Laura is megkérdőjelezi Mátéval szemben az érzéseit. Megnyugtató számára a jelenléte, közelsége, ölelése pedig maga a gyógyszer, főleg húga halála után. Amikor pedig rádöbben, hogy a srác milyen jóképű, ott tudatosul benne, hogy ez több, mint barátság. 

Már az elején gyanúsak a szereplők, viszont egy valaki nagyon kitűnik, aki miatt lehetséges, hogy nem is öngyilkosság történt. Bár kicsit mindenkit gyanúsítottra írt meg Chiara, mégis mindig annál az egy személynél kötöttem ki. Végül beigazolódott a gyanúm. 

Bár a kötet igencsak hosszúnak néz ki, mégsem volt az. Könnyen ment az olvasása, és a nyomozói szál még izgalmasabbá tette. Végkimenetele egyszerre szívszorító és szép, ahogy Laura lassan rájött és összeállt a fejében a kép, Karina "jelei", a szitakötő...

Karaktereket igazán nem tudtam megkedvelni, számomra Máté sem lett szimpatikus. 

Történetelképzelés és kivitelezés viszont jó volt. És nagyon tetszett még benne az, hogy olvashatjuk Karina verseit. Szerintem az írónő ezekkel a verssekkel feldobta az egész sztorit. 

5/4,5

Köszönöm, hogy olvashattam! :) 

Pár idézet a könyvből:

vannak csillagok
amiket sosem látunk
mert nem harsogják
tele az eget a fényükkel
vagy mert kioltja őket
a város hamis káprázata

de amikor a legnagyobb
szükségünk van rá
mégis úgy ragyognak fel
mintha mindig is
ott lettek voltak

és ott is voltak

— Á. – nak

papírmadarakat hajtogatok
és addig nézem őket
míg meg nem zizzen a szárnyuk

– hiszek a csodákban

azt m̶o̶n̶d̶j̶á̶k̶ hazudják
nincsenek szárnyaid
azt m̶o̶n̶d̶j̶á̶k̶ hazudják
sosem fogsz repülni

— mert félnek mi van ha mégis