Ruby Saw - Inferno

 Szia, kedves olvasó(m)! 

Az a megtiszteltetés ért, hogy elolvashattam Ruby Saw egyik regényét, az Infernot. 

Kicsit nehezen ment az olvasása, ugyanis az elején nagyon nem tetszett a történet. Mi az oka? Nem az én stílusom a dark romance. Az olvasást viszont nem hagytam abba, és minél többet olvastam már el belőle, annál jobban megbarátkoztam a tartalmával. 

Ruby stílusa igazán egyedi, szerintem nagyon jól ír. A regényeit pedig szívből ajánlom! ☺

No, de hogy térjünk rá a történetre is:

Raven, a lány aki egyik pillanatban még egy átlagos életet él, a másikban pedig foglyul ejtik és kényszerítik egy tőle távol álló életre. Szerencsére egy olyan lányt kap meg szobatársként, aki tartja benne a lelket és segít neki mindenben. Lykke, a szőke szépség, aki a stílusával megkedvelteti magát, egyszerre angyali és ördögi, kedves és nyers. Látszólag mindent félvállról vesz, de a remény ott él benne.
Megkapnak mindent, amire csak szükségük van, (ruhák, ékszerek, cipők - a szép megjelenés érdekében) viszont a környezetükről ez már nem elmondható. Vergilius maga az ördög. És ezt érezteti is mindenkivel. A hely pedig maga a Pokol.

Egyetlenegy férfi karaktert sikerült egy kicsit is megkedvelnem, ő nem más mint: Darius. Ő volt az egyedüli, akiről ellehetett mondani, hogy van szíve és érző lélek. 

Nem tudunk meg túl sok mindent a szereplőkről, és hogy ki hogyan került oda. A vége viszont engem nagyon is meglepett, egyáltalán nem számítottam ilyesmi végkimenetelre. 

Összességében tetszett, volt benne valami ami hajtott, hogy olvassam tovább, vajon most mi lesz ebből. 

Öt csillagból 4,5. 

Köszönöm szépen az Írónőnek, a recenziós példányt! :) 

Fülszöveg:

Ki itt belépsz, hagyj fel minden reménnyel! Szól a díszesre festett felirat az Inferno vörös termében. Azonban ez nem a vendégekre vonatkozik, hanem a lányokra, akik fogságban vannak. Akik akaratuk ellenére játsszák el a megközelíthetetlen dámát. Az életük a tét. Elraboltak, meggyaláztak, kényszerítettek. Nem adom könnyen magam! Nem adom meg az örömöt Vergilius-nak! Szerepbe kényszerülök, a színpad az enyém, a nézők pedig velejéig rothadtak.

Pénz beszél, könny csurran, a lányok összeszorított ajakkal táncolnak; mert félnek. Felveszik az álarcot, behódolnak, de a lelküket nem adják.
Kiszabadulok! Nem hagyom, hogy így múljon el az életem. Megtörhetsz, de meg nem ölhetsz!