Riley Baker - A happy end után

"Ha ez lenne életed utolsó napja, biztos, hogy nem agyalnál. Nem azon járna az eszed, hogy mit fogok szólni, vagy hogy lesz-e ennek bármilyen következménye."

Riley könyvei mind nagy hatással vannak rám, ez alól A happy end után sem kivétel.

Az eleje nehézkesen ment, ugyanis nem igazán fogott meg, de folytattam, mert hajtott a kíváncsiság, hogy mi lesz végül. Még hónapokkal ezelőtt kívánságlistára tettem, de a fülszövegét nem olvastam el. Hogy miért?

1. Riley az egyik kedvenc íróm.
2. Tudtam, hogy nem fog csalódást okozni.
3. És tudtam, hogy bármi is legyen benne én akkor is megveszem.

Úgy kezdtem bele, hogy nem tudtam miről szól, ezért csak néztem egy nagyot amikor ezt a szót olvastam: "szellemidézés". 

Az időutazás már meg sem lepett. Volt, hogy annyira magával ragadott, hogy emlékeztetnem kellett magam, ez még bizony a múlt. 

Mint ahogy azt már említettem, az eleje nem igazán fogott meg, de ami utána történt az már annál jobban. Bíztam benne, hogy ez a regény is a kedvencek közt landol, és IGEN! Az írónő könyveiről mindig nehezen tudok írni, mert amennyi érzelem van egy-egy könyvébe, leírhatatlan. Megérinti az olvasót! 

Szimpatikusak a karakterek, és akit a legjobban megkedvelsz pont belőle kapsz a legkevesebbet. Remélem a második rész ezért kárpótol! 

Derrick az a férfi karakter, aki nem húzza sokáig az időt. Kimondja mit érez és a tettek mezejére lép. Kisha pedig bizonytalan, későn jön rá, hogy a fontos dolgokkal igenis el lehet késni. Vajon lesz még lehetősége színt vallani? 

Felnyitja a szemünket, hogy egy életünk van, mondjuk ki és tegyük meg, mert lehet hogy később már nem lesz rá alkalmunk. A sorsodat nem változtathatod meg! Lehet, hogy elakarod kerülni, de nem fogod tudni. Előbb-utóbb így vagy úgy, de megtörténik. 

Köszönöm szépen Riley Baker! Ismét egy csodát alkottál! 

A happy end után fülszövege:

Kisha Raids vagyok, évekkel ezelőtt balesetet szenvedtem, aminek következtében elveszítettem az emlékeim nagy részét. Mondjuk, mivel nem emlékszem rájuk, így olyan, mintha meg sem történtek volna… Ahh, nem, ez nem elég drasztikus! Tehát újra: évekkel ezelőtt egy tragikus baleset áldozatává váltam, aminek következtében nem csak az emlékeimet, de önmagamat is elveszítettem. Fojtogat az üresség, úgy érzem, nem találom a helyemet.

"– Mi az, amire vágysz?
– Csak szeretném visszakapni az elveszett emlékeimet. Mi több, újra akarom élni őket!
– Biztos, hogy ez az, amire vágysz?"
Igent mondtam, azonban jó pár dologgal nem számoltam.

Mit tennél, ha előre tudnád, hogy el fogod veszíteni azt a személyt, aki újraírta a jövődet? Beletörődnél, vagy küzdenél a sorsotok ellen?

“Egyszer minden történet véget ér, csak sajnos van, amelyik hamarabb.”

Folytatása: 

Találj vissza

Fülszövege: 

Mi van akkor, ha a sorsunkat nem lehet megváltoztatni? Ha nekik ennyi íródott fent? Kisha Raids egy baleset következtében elveszítette emlékeinek nagy részét. Pár évvel később szembesül azzal, hogy van valami, pontosabban valaki, akiről soha nem beszéltek neki. A kérdés most már az: Kisha szeretne-e emlékezni valakire, aki egykor magára hagyta? Mi van akkor, ha ennek így kellett lennie? Ha nekik tulajdonképpen ez volt a sorsuk?