Vi Keeland;Penelope Ward - Lázadó örökös (The Rush 1.)

Sziasztok!

Újra itt, remélhetőleg újult erővel! :) 

November óta nem igazán olvastam. Rövidke recenziókat elfogadtam. Könyvekbe belekezdtem, 30 oldal után nem ment. Oké, akkor hagyjuk – gondoltam. Aztán jött Vi Keeland és Penelope Ward könyve, a Lázadó örökös. KMK oldalán beleolvastam – ha van ilyen lehetőség, akkor mindig élek vele – és milyen jól tettem. Bár csak 23/4 oldal állt rendelkezésre, mégis éreztem azt, hogy ez az a könyv, ami kihúz az olvasási válságból. Irány az Álomgyár, könyv a kosárba landolt. Itthon pedig már bele is kezdtem.

Annyira magával ragadt a sztori, hogy olyan 80 oldal körül eszméltem csak fel arra, hogy rendesen olvasom. Kizártam mindent. Nem éreztem azt, hogy ez nem megy, nem érdekel, vagy, hogy megint egy tipikus romantikus történet lesz. Bírtam a karaktereket. Szókimondók, nem kertelnek. Határozottak, felvállalják a valódi énjüket. Mindketten nehéz múlttal rendelkeznek, ami nem könnyítette meg az életüket. Talán azért is tetszett annyira, mert sem Gia sem pedig Rush nem az a tipikus karakter, akik megmentésre várnak és az elérhetetlent játsszák. Őszinték és belevalók. 

A lány író szeretne lenni, dolgozik is a könyvén, amihez viszont nincs ihlette. A szexi rossz fiú pedig bártulajdonos. Gia beugrik egy estére a barátnője helyett, ezt a főnök végig nézi a sarokba ülve. Pontosabban azt, hogy milyen béna pultos csaj. Kiakarja rúgni mindkét lányt, ekkor jön csak rá, hogy Gia beugrott Riley helyett. Aztán a lányt felveszi hostessnek. Van egy kikötése, miszerint alkalmazottakkal nem lép kapcsolatba. De ezt betudja tartani a dögös Gia közelébe? 

Rush édesanyja ihletet ad a regényhez, segít Giának, és anyja helyett anyja lesz. Gia édesapja pedig olyan apuka mint amilyenre a srác mindig is vágyott. 

Szerintem nem okozok azzal meglepetést, ha azt mondom hogy a két szereplő jó barátok lettek. Egyre többet lógnak együtt, és Rush mindig védelmező férfit játszott ha a közelébe volt. Külön kiemelném, Tölgyet. Bár nem sokat szerepelt, mégis kedvelhető karakter lett. Elején azt gondoltam róla, hogy egy bunkó ember, de miközben olvastam, kiderült, hogy a feltételezésem hamis. Riley nekem valahogy nem lett szimpatikus. Viszont értékeltem benne azt, hogy segít a barátnőjének. 

Olvastam pár véleményt, többen is írták azt, hogy a vége megdöbbentő. Ezzel egyet értek, de amikor kiderült az a dolog, akkor már sejthető volt, hogy végül ki lesz az a személy. 

Összességében tetszett, megérdemli az öt csillagot is. Mégse lett nálam "imádom" kategória. :)